LG 34UC99 – Széles mosoly

Nagyjából három éve indultak hódító útjukra az ultraszélesvásznú monitorok, akkor kerültek piacra ugyanis az első, halandó embereknek szánt példányok. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és ma már minden magára valamit is adó gyártó rendelkezik ilyen kijelzővel. Az elsőre furcsának tűnő 21:9-es képarány ismerős lehet a mozikból, hiszen a filmek többsége pontosan ugyanilyen képaránnyal rendelkezik. Éppen ezért az emberek többsége hajlamos úgy tekinteni ezekre a monitorokra, mintha azokat kizárólag filmfüggőknek találták volna ki. Bár semmi kétség nincs afelől, hogy nyilván szuper jó filmet nézni egy ilyen kijelzőn, a mozizás ugyanakkor csupán a jéghegy csúcsa.

Technikai specifikációk LG 34UC99-W
Képernyő átmérője 34”
Panel típusa IPS
Képarány 21:9
Felbontás 3440×1440
Képfrissítés 75 Hz
Megjeleníthető színek száma 1,07 milliárd
Színtér sRGB 99% felett
Fényerő 300 cd/m2
Kontrasztarány 1000:1
Válaszidő (GTG) 5 ms
Látószög 178/178 fok
Csatlakozók HDMI 2.0 (2), DisplayPort 1.2 (1), USB-C, fejhallgató kimenet, USB 3.0 (2)
Méretek (talppal) 81.76 x 25.94 x 48.28-59.28 cm (sz x mé x ma)
Tömeg (talppal) 8.4 kg

Mielőtt azonban nagyon elmerülnénk a témában, ismerkedjünk meg mostani tesztalanyunkkal. A 34UC99 az LG felsőkategóriás 21:9-es monitorokat tömörítő családjának kisebbik tagja. 34”-os (86,4 centis) átmérője elsőre irtózatosan nagynak tűnhet, ám ne felejtsük el, a szokásosnál jóval szélesebb panellel van dolgunk. Összehasonlításképpen egy hagyományos (16:9-es) 27”-os monitor pontosan ugyanilyen magas, csak ugye kevésbé széles. A család nagyobbik tagja (38UC99) élőben még inkább meghökkentő, ám azért az átlósan mért plusz 10 centiért súlyos felárat kell fizetnünk – közel 400 ezres cédulájával ugyanis itthon biztosan megmarad egy szűk réteg játékszerének.

large_zoom02_mod

Nem úgy a 34UC99, amely 250 ezer forint körül vihető haza és bár így is az egyik legdrágább ultraszélesvásznú monitor ebben a méretben, a vastagon fogó ceruzának megvan az oka. Először is – bár ez szubjektív, de – ez a cucc egyszerűen gyönyörű. Ízlésről persze lehetetlen vitatkozni, de akárkinek mutattam meg a monitort, mindenki egyöntetűen hangoztatta, mennyire elegáns. Abszolút igazat kell adnom nekik, ám ez elsősorban a látványra érvényes sajnos, mintsem az anyaghasználatra. Némileg szomorú, hogy az állványtól kezdve a talpon át minden műanyagból van. Bár a készülék nem recseg-ropog sehol és a hatalmas panel súlyával is többnyire megbirkózik a szerkezet, ennyi pénzért azért az ember többet várna, főleg, hogy más gyártók ennél olcsóbb modelleknél is hajlandók voltak elmenni fémet venni.

Szinte mindent ráköthetünk

Csatlakozókat tekintve a felhozatal eléggé rendben van. A hátlapon két HDMI, egy DisplayPort, két USB 3.0, egy USB-C, valamint egy fejhallgató kimenet kapott helyet. Az USB csatlakozókra nem csupán billentyűzetet vagy egeret, hanem nagyobb energia igényű kütyüket (pl. külső merevlemez) is ráköthetünk, ehhez elengedhetetlen ugyanakkor, hogy az USB-C csatlakozón keresztül összekössük a kijelzőt a számítógépünkkel. Ha nem lenne USB-C bemenetünk, csak semmi pánik, a dobozban találunk egy mezei USB-re való átalakítót. Mind a két USB 3.0 aljzat képes az úgynevezett gyorstöltésre, így, ha a mobiltelefonunk is támogatja ezt a funkciót, alig fél óra alatt szinte teljesen fel tudjuk tölteni azt.

Az előd modellt (34UC98) kifejezetten kedvelték a MacBook tulajdonosok, hiszen Thunderbolt kompatibilis Mini DisplayPort csatlakozóval is rendelkezett (sőt, rögtön kettővel), amin keresztül a monitor nem csak a képet és a hangot tudta fogadni a notebooktól, hanem közben tölteni is tudta azt. Ez azért volt zseniálisan jó dolog, mert így megspóroltunk minimum egy, de inkább két kábelt.

large_zoom07_mod

Az Apple ugyanakkor tavaly szeptemberben bemutatta a teljesen megújult MacBook Pro családot, melyről minden megszokott csatlakozót száműztek, hűlt helyüket pedig USB-C portok vették át. Az LG részben erre a váltásra reagálva dobta piacra idén tavasszal az 34UC99-et, melynél száműzte a Mini DisplayPortokat és helyettük egyetlen USB-C-t tett a hátlapra. Ez nem volt éppen a legjobb húzás, ugyanis jelenleg nem sok olyan laptop, illetve asztali gép van a piacon, melyen USB-C csatlakozó található. Talán jobb lett volna, ha az egyik HDMI csatlakozó helyett meghagynak egy Mini DisplayPortot, akkor a régebbi MacBook tulajdonosok is jól jártak volna. A kijelző mellé egy hatalmas tápegységet kapunk, amely nem az energetikai besorolás (B) miatt szükséges, hanem azért, hogy az USB-C porton keresztül rákötött notebookot el tudja látni elegendő árammal.

large_zoom04_mod

Alul egy sztereó hangszórópár bújik meg, amely iszonyú hangerőre képes – bár a skálázás 100-ig tart, én 20-nál feljebb a saját egészségem érdekében nem állítottam. Van egy éjszakai módjai (Midnight Mode) is, ebben az esetben némileg szelídebben ordít. Ha nem kapcsoljuk be a menüből a MaxxAudio hangzásjavító funkciót, akkor a hangminőség igencsak gyatra. A helyzet mondjuk akkor sem változik sokat, ha bekapcsoljuk, kapunk némi térhangzást, illetve – és ez a fontosabb – lehetőségünk nyílik arra, hogy minimálisan ugyan, de állítsunk a hangszínen. Egyértelműen ez a készülék leggyengébb pontja és bár YouTube nézésre bőven jó (mert a közép és magas tartomány megüti az ehhez szükséges szintet), egy átlagos 10-15 ezer forint körül kapható hangszóró rendszer bármikor lenyomja. Mentségére legyen mondva, hogy magas hangerő mellett sem torzít és a burkolatot sem rezegteti túlságosan.

Ergonómia és menürendszer

A kijelző magassága állítható, ami mindenképpen pozitívum és ez a funkció szerintem ennél lényegesen olcsóbb példányoknál is elvárható lenne 2017-ben. Annak már kevésbé örültem, hogy a legalacsonyabb állás túl magasra sikerült, ami azt jelenti, hogy a panel alja durván 15 centire kezdődik az asztallaptól. Eggyel kisebb méretben ez nem lenne gond, viszont itt egy közel 45 centi magas LCD-ről beszélünk, könnyen előfordulhat, hogy lesz olyan vásárló, akinek ez problémát jelent majd.

large_zoom10

Ezen megmondom őszintén, meglepődtem, hiszen az előd modellnél ezt a feladatot akadálytalanul vették a mérnökök. A kijelzőt -5 és +20 fok között lehet dönteni is, viszont a panel nem forgatható semelyik irányba sem, így nincs pivot mód és oldalirányba is csak talppal együtt tudjuk forgatni. Aki esetleg falra vagy asztali karra szerelné, annak érdemes tudni, hogy a 34UC99 a VESA100-as szabványt támogatja.

joystick

A menürendszer nagyon egyszerűen kezelhető és meglepően jól csoportosították a különböző funkciókat is. Magyarul ugyanakkor nem tud és bár engem ez abszolút hidegen hagy ez a fajta hiányosság, úgy gondoltam, mindenképpen érdemes megemlíteni. A kezelése roppant egyszerű, az LG pár éve már átállt erre a joystick-os megoldásra, melynek révén kapunk egy apró kart, melyet nem csak előre-hátra, illetve jobbra-balra húzhatunk, de természetesen le is nyomhatunk. Nagyon könnyű ráérezni a működésére, így azoknak sem fog problémát okozni a használata, akik soha nem láttak még ilyesmit.

A menürendszer számomra legfontosabb funkciója a visszajelző LED kikapcsolása volt. Bár ezen a monitoron fehéren világít és lefelé, sötét szobában így is túl erős a fénye ahhoz, hogy ne legyen zavaró mondjuk játék vagy filmnézés közben. Valószínűleg ezt tudták a gyárban is, hiszen a nálam járt példányon alapból ki volt kapcsolva. Minden szükséges beállítást megkapunk, hogy színhelyes képet varázsolhassuk a kijelzőre, egyedül a négyféle gamma mód volt érdekes, mert nevükkel ellentétben a színhőmérsékletbe is jócskán belenyúltak, amit azért nem feltétlenül lenne szabad nekik. A kijelző alapértelmezés szerint a Mode2-őt használja és nagy általánosságban elmondható, hogy érdemes is ennél a beállításnál maradni.

A menüben találunk még energia takarékossággal kapcsolatos funkciót (Smart Energy Saver), illetve azt is megengedhetjük a monitornak, hogy a megjelenített kép alapján folyamatosan változtassa a fényerejét. Bár a DFC (Digital Fine Contrast) névre hallgató technológia korábban a kontrasztra is kiterjedt, ennél a monitornál (hála az égnek) tényleg csupán a fényerőbe nyúl bele a rendszer. Ha például a megjelenített tartalomban nagyon sok a fehér, akkor lejjebb veszi, ha pedig a sötétebb árnyalatok vannak túlsúlyban, akkor megemeli. Bár órákon keresztül használtam a készüléket bekapcsolt DF-vel, megmondom őszintén, az ég világon semmilyen változást nem fedeztem fel a kikapcsolt állapothoz képest.

Hirtelen minden elfér

A monitorhoz kapunk egy OnScreen Control nevű alkalmazást is (érdemes a legújabb változatot letölteni innen), ami nagyon érdekes funkciókat tartalmaz. Először is, egy mozdulattal tudjuk állítani mind a fényerőt, mind a kontrasztot, illetve a különböző profilok között is egy kattintással tudunk ugrálni, ám ez még önmagában nem egy nagy valami. Az igazi okosság a Split Screen menüpontban keresendő.

lg_on_screen_control2

Itt ugyanis lehetőségünk nyílik arra, hogy ezt a hatalmas felületet felosszuk több részre és mindegyiket más-más tartalommal (a gyakorlatban ablakkal) töltsük ki, jelentősen megnövelve így a produktivitásunkat. A kilencféle beállítás között biztos, hogy mindenki megtalálja a maga számítását, nekem személy szerint az 1:1:1 volt a kedvencem, így anélkül tudtam dolgozni, hogy állandóan váltogatni kellett volna a három különböző ablak (böngésző, szövegszerkesztő, fotók) között.

lg_on_screen_control1

Bár a képeken nem látszik – hiszen csak egyetlen gépet kötöttem rá a monitorra – de lehetőségünk van a PBP (Picture by Picture, azaz Kép a kép mellett), illetve a PIP (Picture in Picture, azaz Kép a képben) funkciók használatára is. Az első esetben két különböző bemeneti forrásról érkező képet egyszerre láthatunk egymás mellett (mondjuk bal oldalon a privát gépünkét, jobb oldalon pedig a céges notebookunkét).

A második esetben az egyik forrásról érkező kép megmarad teljes képernyőn, míg a másik bemenetről érkező kép egy kis ablakban megbújik a monitor általunk választott valamelyik sarkában. Érdemes tudni, hogy a PBP használatához az egyik forrásnak mindenképpen HDMI csatlakozón keresztül kell érkeznie, illetve, ha engedélyezzük a Dual Controller funkciót, akkor egyetlen (monitorra dugott) billentyűzet és egér is elegendő ahhoz, hogy mind a két gépet irányítsuk, sőt, a szoftver segítségével 2 GB-os méretig még fájlokat is küldhetünk egyikről a másikra.

lg_on_screen_control3

A hasznos dolgok itt még nem érnek véget, ugyanis van egy My Application Preset menüpontunk is az alkalmazáson belül. Ez a funkció arra ad lehetőséget, hogy különböző alkalmazásokhoz különböző profilokat rendeljünk. Beállíthatjuk például, hogyha elindítunk mondjunk egy játékot, akkor a kijelző váltson át az egyik játékra optimalizált profilra, viszont, ha kilépünk belőle, akkor azonnal álljon vissza az alapértelmezettre.

lg_on_screen_control4

Ha több fajta játékkal is játszunk, akkor előfordulhat, hogy azok – valamilyen oknál fogva – eltérő beállítást igényelnek. Természetesen – mivel alkalmazás szintű megoldásról beszélünk – ebben az esetben is megmondhatjuk a szoftvernek, hogy tegyük fel, a Counter-Strike-nál az FPSGame1-et, míg az Overwatch-nál az FPSGame2-őt szeretnénk használni.

A képminőség mindent visz

Soha nem használtam még hajlított kijelzőt és megmondom őszintén, a tévék esetében nem is nagyon látom értelmét, viszont egy monitornál egészen más a helyzet. Egy átlagos 16:9-es panel esetében ez a fajta megoldás sok vizet nem zavar, viszont egy 21:9-es kijelzőnél már érezni az előnyét.

desktop1

Ez a 34”-os monitor ugyanis közel 80 centi széles (erre mindenképpen figyeljünk, ha szeretnénk mellé még asztali lámpát, illetve hangszórókat is tenni), tehát a két széle a szemünktől viszonylag távol esik már. Az enyhén hajlított megoldásnak köszönhetően ugyanakkor ezek egy hagyományos kijelzőhöz képest érezhetően közelebb kerülnek hozzánk és megmondom őszintén, alig fél óra alatt megszoktam, hogy a panel kvázi „körbe vesz”. Míg az eggyel kisebb modellek esetében nem feltétlenül ragaszkodnék hozzá, itt kifejezetten érzem a hozzáadott értéket a mindennapos használat során.

Ami a képminőséget illeti, az ún. felhősödés (amikor teljesen fekete háttér esetén világos foltok jelennek meg a kijelzőn) csak visszafogottan van jelen. Az egyetlen problémát inkább a sarkoknál tapasztalható bevilágítás jelenti, amely szerencsére nem olyan mértékű, hogy a mindennapos használatot érdemben befolyásolná. Több filmet is végignéztem ezen a monitoron (igazából sokkal többet, mint előre azt sejtettem) és a 16:9-es képarányú alkotásoknál sem volt gond ebből.

A kijelző elvileg gyárilag kalibráltan kerül a dobozba, így semmi dolgunk nincs, mint rácsavarozni a talpat az állványra, bekapcsolni és használni. Nos, ez a valóságban azért nem egészen így van. A monitor képe az első bekapcsolást követően nekem túlságosan is kékes-zöldes volt, amin mindenképpen korrigálni kell, ha nincs más, akkor a szemünkre hagyatkozva – ehhez amúgy minden eszköz adott a menüben. Én kivételesen helyzeti előnyben voltam, ugyanis kaptam kölcsön egy kolorimétert, melyet ezúton is köszönök az Oázis Computernek. Ha úgy döntötök, hogy áldoztok ennyi pénzt egy monitorra, érdemes elvinni hozzájuk, hogy pár perc alatt segítsenek Nektek színhelyessé varázsolni azt.

large_zoom01_mod

A kijelző színvilága a kalibrálást követően egészen elképesztő lett. Persze, nyilván az ember nem csak, hogy számít rá, de valahol el is várja egy LG-féle gyártótól, hogy a prémium szegmensbe pozícionált monitorja valami átlagon felülit mutasson, ettől még a cucc érdemeiből ez semmit nem von le. A monitor abszolút alkalmas grafikai munkára és nem csak a dizájnerek, de a videósok is megtalálják majd benne a számításukat. A 21:9-es képarányból adódóan ugyanis jobb, illetve bal oldalra simán elférnek a különböző kezelőfelületek, valamint a videók szerkesztése során látható idősávot is szinte elejétől a végéig láthatjuk anélkül, hogy össze kéne nyomorítani a hozzájuk tartozó információkat.

A 34UC99 olyan magas fényerőre képes, hogyha tengerparton akarnánk videót vágni a tűző napon délben, szerintem az is gond nélkül menne. Önmagában persze a fényerő semmit nem érne egy ilyen mutatványnál, kell hozzá ugyanis a matt bevonat is, amely megakadályozza, hogy a kijelző tükröződjön. Az LG a szokásoktól eltérően annyira közel hozta a panelt a kávához, amennyire csak tudta, így gyakorlatilag olyan, mintha a keret csak azért lenne az egész szerkezetben, hogy legyen, ami a panelt tartja.

Mi a helyzet a játékokkal?

Egészen fantasztikus élmény játszani egy ilyen monitoron. Amelyik program támogatja a 21:9-es felbontásokat, annál jellemzően kapunk jobb és bal oldalon is némi extra látóteret, tehát többet fogunk látni a pályából, mint egy hagyományos 16:9-es kijelző esetében. Nézőpont kérdése mennyire nevezzük ezt csalásnak mondjuk egy verseny során, ennek megítélését én meghagynám másoknak.

Ettől függetlenül a 34UC99 kifejezetten egy játékosoknak szánt megjelenítő. Ott van rögtön a felbontás: 3440×1440. Ez pontosan 2,38-szor annyi pixelt jelent, mint amennyit egy 1920×1080-as (full HD) monitor megjelenít. Magyarul ennyivel több adatot kell valahogy kiszámolnia és feldolgoznia a rendszernek – azon belül is elsősorban a videokártyának. Ahhoz, hogy ilyen magas felbontásban a mai játékok normális sebességet produkáljanak, minimum egy GeForce GTX 1060 szintű grafikus kártya szükséges, a sok helyet foglaló textúrák miatt abból is inkább a 6 GB memóriával rendelkező változat, amely jelenleg durván 100-110 ezer forintért vihető haza.

Diablo_III_ultrawide

Ha a felbontás dolgot letudtuk, akkor meg kell küzdenünk az átlagos válaszidővel. Bár zavaró elmosódást nem tapasztaltam, hozzá kell tennem rögtön, hogy kizárólag a Diablo III-mal tudtam kipróbálni a monitort, ami azért nem a legpörgősebb játékok egyike. Igyekeztem e mellett versenyeken is szereplő gyors mozgású játékokról készült nyers videókat is visszanézni, hogy véleményt tudjak alkotni. Nem rossz, abszolút nem rossz, az emberek döntő többsége nagyon boldogan fog játszani ezen a monitoron, az a szűk kisebbség pedig, akik komolyan versenyeznek az esportok világában, úgysem egy ilyen monitorral szemeznek.

Ahogy már említettem, a menüben van lehetőség az előbb említett válaszidő csökkentésére a Response Time menüpont alatt, melyet – természetesen – kipróbáltam a gyakorlatban is. Sajnos azt kell, mondjam, hogy az Off (kikapcsolt) és a Slow (lassú) beállítás között semmilyen különbséget nem véltem felfedezni. A Normal nagyjából annyit javított a sebességen, amennyit rontott a képminőségen. A világos háttér előtti sötét felületek (főleg betűk) mozgása látványosan szellemképesebb lett, míg a Fast (gyors) beállításnál pedig már szemre is zavaró mértéket öltött.

osd1

Tapasztalatom alapján érdemes tehát kikapcsolt állapotban hagyni a Response Time korrekciót és helyette inkább a FreeSync-et bekapcsolni, amennyiben újabb fajta Radeon videokártyával rendelkezünk. Ha a sötét területeknél túlságosan is elvesznének a részletek, akkor a Black Stabilizer névre hallgató csúszkát használva megkísérelhetünk javítani a helyzeten. A funkció elég jó hatásfokkal működik, így a siker szinte garantált. Egy dologra figyeljünk csupán, hogy miután befejeztük a játékot és kiléptünk az asztalra, állítsuk vissza alap helyzetbe – vagy használjunk külön profilt az ilyen játékokra, amit a már említett On Screen Display alkalmazás segítségével könnyedén meg tudunk oldani.

A monitorban található panel maximum 75 Hz-es képfrissítésre képes, ami az átlagos játékosok igényét ugyan kielégíti, de akik kompetitív programokkal szeretnék tölteni idejük nagy részét, azoknak házon belül létezik jobb és olcsóbb megoldás erre a célra a 34UC79G személyében. Persze, a 90 ezer forinttal kedvezőbb árért cserébe be kell érnünk egy kisebb felbontású panellal, amely játékokat tekintve tulajdonképpen előnynek is mondható, hiszen a gépünknek jóval kevesebb pixelt kell így kiszámolnia.

Megéri?

A párkapcsolatokat illetően van az az elcsépelt mondás, miszerint a külső megfog, a belső megtart. Nos, ez a mondat abszolút igaz az LG felsőkategóriás monitorcsaládjának kisebbik tagjára. A specifikációk alapján sejtettem, hogy ez nem lesz egy rossz termék, de egyértelműen a külseje volt az, ami már a teszt előtt megfogott. Egy kijelző nagyon lassan avul el, jellemzően inkább tönkremegy vagy simán csak ráun a gazdája és továbbad rajta. Éppen ezért vásárlás előtt érdemes lehet jobban körül nézni, ugyanis könnyen lehet, hogy a kiválasztott példány akár 6-8 évig is az asztalunkat díszíti majd.

desktop3

A 34UC99 kategóriájában nem számít kiemelkedően drága monitornak, ettől persze még finoman fogalmazva sem tekinthető olcsónak. Fantasztikus matt IPS paneljének köszönhetően mindazoknak ajánlott, akiknek számít a színhelyesség, a 3440×1440-es felbontás pedig elsősorban a kreatív munkákat (mint fotófeldolgozás és videovágás) végző embereknek jön majd jól, hiszen rengeteg helyük lesz a különböző eszközök elhelyezésére. Az On Screen Control programmal ezt a hatalmas munkaasztalt ráadásul rengeteg féle módon oszthatjuk szét, így nem feltétlenül kell ragaszkodnunk a szokásos 1:1-es megoldáshoz sem.

A 21:9-es képarány ezen felül (természetesen) filmnézéshez is tökéletes, de a játékok esetében is sokat adhat a megnövelt tér – amennyiben az adott alkalmazás támogatja ezt a felbontást. Ennek ellenére mégsem ajánlom azoknak, akik idejük nagy részében kizárólag játszani szeretnének rajta, ugyanis arra létezik házon belül egy sokkal jobb és olcsóbb megoldás a feljebb már említett 34UC79G személyében. Ettől persze még hatalmas élmény játszani ezen a gyönyörű kijelzőn is, csak jó tudni, hogyha ezen kívül semmi mást nem fogunk csinálni rajta, akkor van jobb ár/érték aránnyal büszkélkedő alternatíva.

Örültem a gyorstöltésre is alkalmas USB 3.0 elosztónak, illetve jó volt látni az USB-C csatlakozót is, mellyel (60W-os áramfelvételig) tölthetjük is a ráaggatott notebookot, ha a készülék támogatja ezt a funkciót. Az enyhén hajlított kijelző ekkora méretben pedig igenis előny, ugyanis a képernyő két széle már viszonylag messze van a szemünktől, illetve számomra a térérzetet is pozitívan befolyásolta az, hogy egy picit rám hajtogatták ezt az óriási panelt.

summary

Ami kevésbé tetszett, az az általános minőségérzet, illetve az elődhöz képest némileg korlátozott magasság állítási lehetőség. A kijelző elvileg bekalibrálva érkezik, de ez az én esetemben nem így volt, cserébe a jól strukturált menüből relatíve gyorsan tudtam ezen segíteni. Egy Mini DisplayPort csatlakozónak én személy szerint jobban örültem volna, mint egy második HDMI-nek, valamint biztos, lesznek, akik kifogásolják majd, hogy a menü nem tud magyarul.

Akinek nincs szüksége arra, hogy a kijelző hajlított legyen, illetve le tud mondani az USB-C csatlakozókról, viszont ragaszkodik az IPS panelhez, az állítható magassághoz, valamint a 3440×1440-es felbontáshoz, annak a 60 ezer forinttal olcsóbban megvásárolható 34UM88-C, vagy az AOC által gyártott U3477PQU lehet a befutó. Annak viszont, aki beleszeretett a 34UC99 kinézetébe jó hír, hogy a vaskos felárért nem csak egy szép talpat, illetve egy vékony kávát, hanem egy igazán remek képernyőt is kap cserébe.

Köszönöm szépen az LG hazai képviseletének, hogy a rendelkezésemre bocsátotta a tesztben szereplő monitort és így hozzájárult ahhoz, hogy ez a cikk elkészülhessen.

Horváth Patrik

2004 óta vagyok újságíró, kisebb oldalak mellett közel egy évtizedig dolgoztam a PC Guru magazin és az iPon.hu tech rovatában. 2015 őszén Egy jógi élete címmel elindítottam önismerettel és tudatos életvitellel foglalkozó blogomat, 2017 tavaszán pedig belekezdtem első könyvem megírásába.

Tags: ,

Submit a comment

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s